Olvasási idő: 2:55
Hiába vagyok évek óta körbevéve szebbnél szebb ingatlanokkal, még a mai napig vannak projektek, melyeket már megelőző este, gyermeki izgulással várok, hogy láthassam; milyen csodával bővült szeretett városom, Budapest.
A Cordia csapatával már egy ideje közösen dolgozunk, de ismét megtisztelő volt, hogy engem kértek fel épület fotósnak a frissen elkészült; Grand Corvin szépségének megörökítéséhez.
A Corvin sétány hatalmas fejlődésen ment át az elmúlt években, ami nem csak épületfotósként hatalmas öröm számomra, de geográfusként és helyi lakosként is jó érzéssel sétálgattunk ott a nyári melegben.
Most a hőmérséklet másik végletével néztem szembe ezen a februári reggelen. A szél nem szokott zavarni, de mindenki ismeri azt a csípő érzést, ha -6 fokban mozog a levegő. Ennek ellenére is fűtött a vágy, hogy én fotózhatom le az utolsó lakóépületet a sétány mentén.
Csípős hidegben is
Egy kicsit hamarabb értem oda, így addig körbeszemléztem. Amikor utoljára láttam még nagyrészt csak betontenger volt itt, de már első ránézésre is megállapítottam, hogy nagyon szépen kicsinosította a Cordia csapata az átadásra.
Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a fotózás megkezdése előtt a vezető építész bemutatta egy meeting keretén belül a projekt érdekességeit. Ez sokat segített a munkavégzésben, minden új információ után azon járt az agyam, hogy ezt majd hogyan adjam vissza a fotókon.
Rutinosként tippeltem is, hogy milyen anyagokat láttam az épület külsején. 4-ből 3-at el is találtam. Mészkő, réz, vakolat és tégla burkolat jelenik meg a házon, élesen elkülönítve.
A fotókon mindenképp szerettem volna bemutatni, hogy mivel érdemelte ki ez az ingatlan a “Grand” címet. 10 emelet magassággal indít a Corvin sétány oldalában, amelytől távolodva, fokozatosan csökken a szintek száma a Tömő utca felé.
A jövő elkezdődött
El tudod képzelni, hogy milyen gyönyörű látvány volt ennek a robosztus épületnek a tetején állni? Akik az itt helyet kapó loft lakásokban fognak élni, szerintem ki is dobhatják a tévéjüket, mert nem lehet betelni azzal, ahogy elénk tárul a város.
Szintén érdekes élmény volt kertkapcsolatos lakással találkozni itt, a belváros lüktető szívében. De az 558 lakásnak csak elenyésző részében érhető el ez az egyedi lehetőség.
Amikor beléptem a lépcsőházba, – ami pompájával hoteleket szégyenít meg – egy olyan érzés fogott el, hogy: ez 2021. Ilyen minőségi, szép, odafigyeléssel épített lakóépületben szeretne minden urbanista élni.
Mondanám, hogy ez a jövő, de mivel ott álltam, azt kell mondanom; ez már a jelen.
Amikor az építész említette, hogy sárgarezet is használtak, azt beszéltük, hogy ez az anyag kétélű fegyver. Vagy kölcsönöz a helynek egy páratlan eleganciát vagy túl csicsássá teszi. Mivel a Cordiáról volt szó, sejtettem, hogy nagyon jól alkalmazták a design kialakítása során.
De a képek szerintem többet mondanak minden szónál.
Finom részletek
Liftajtók, postaládák, korlátok, lámpák, mind megkapták a sárgaréz borítást, ami ebben a környezetben nagyon jó összképet ad az épület belsejében.
Szakmai ártalom lehet, de kiszúrtam, hogy FLOS lámpákat használtak a folyosókon. (link majd mehet a FLOS-ra) Itthon ritkaság ilyet látni, inkább design lakásokban találkozhatsz vele.
A munka során feltűnt az is, hogy mindegyik szinten egységesen más színű ajtók őrzik a lakások biztonságát. Mindig nagyon tetszik, amikor valaki figyel az apró részletekre is, hogy még csodásabbá tegye a nagy egészet. Tőlem ez mindenképp plusz pont a Grand Corvinnak.
Az egész munka olyan volt, mint egy múzeumi látogatás. Végig figyeltem, hogy milyen jó ötleteket valósítottak meg és csak repült az idő, mert nagyon élveztem a fotózást. Mindig örömmel fogok visszagondolni erre a projektre, mert egy kis részben, de én is részese lettem az épületfotózás által a Corvin sétány átalakításának a befejezéskor.
Délutánra végeztem vele, ahonnan átnyargaltam a Cordia egy másik projektjére, a Thermal Zugló 3. lakóparkba, hogy azt is körbe fotózzam a szép téli napsütésben. Itt már kegyesebb volt velem az időjárás és remekül támogatta a munkámat.
De ez egy másik történet… Elmeséljem?